PécsONE

„Ennyi év elteltével most is játszótér a színház” – Györfi Anna

„Ennyi év elteltével most is játszótér a színház” – Györfi Anna
Fiatal kora ellenére több száz előadás van a háta mögött, és még legalább ennyi előtte áll. De bizonyított már énekesnőként, sőt szinkronszínészként is. A gyerekszínészből elegáns színésznővé avanzsálódott Györfi Annával a Pécsi Nemzeti Színház egyik előadásának díszletében beszélgettünk.

Hatéves korod óta színészkedsz. Mi a történeted?
Nem én választottam azt, hogy színészettel foglalkozzak. Ennyi idősen még nem voltam elhivatott a pályára. Egyszerűen a hivatás választott engem. Nem azzal voltam elfoglalva, hogy színésznő legyek, ugyanis még csak ekkor mentem iskolába. A családomban korábban pedig senki sem képviselte ezt a pályát. Édesapám vezetett színjátszó kört az egyetemen, de ennél több nem. Nálunk senki sem énekelt vagy szerepelt, viszont én erőteljesen próbálkoztam az óvodában énekléssel, majd édesanyám elvitt egy ovis színjátszó körbe. Ehhez a csoporthoz jutott a hír, hogy az Operettszínházban válogatás lesz A muzsika hangjára. Elküldtek engem is, így kerültem erre a mezsgyére. Szerencsés korszak volt, mert nagyon sok gyerekdarabot játszottak akkoriban az Operettszínházban, az Erkel Színházban, a Madách Színházban, és még más helyeken is.


Mindegyik színházban játszottál gyerekként?
Nem mindegyikben, de többen igen. Egy kipróbált gyerekcsapatba tartoztam. Egymásnak adtak, vettek át minket a színházak, ezért nagyon sok előadásban vehettünk részt. Például a Valahol Európában, a Twist Olivérben és az Utazásban.


Ez ám az ingergazdag gyerekkor! Amíg az osztálytársaid kosár- vagy fociedzésre jártak, addig te a színpadon álltál?
Így volt, és közben zongorázni is tanultam, mert zenei általános iskolába jártam, és azt követően a gimiben ének tagozatra. Nem volt unalmas gyerekkorom! Mindennek ellenére nem mondanám azt, hogy szétszakadtam, mert egyszerűen megszoktam ezt az életmódot. Megszoktam, hogy este tízig szerepelek. Nagy boldogság volt számomra, hogy meg tudtam mutatni, miért hiányzok a suliból főpróbahéten. Meg ugye ott volt a mérleg másik oldala, hogy nagyon büszke volt rám a környezetem. Ezt látom most is a Muzsika hangjában játszó kislányokon és kisfiúkon. Eljönnek az osztálytársaik az előadásra, hogy megnézzék őket, pont, ahogy hozzám is eljöttek gyerekkoromban.


Megközelítőleg hányadik A muzsika hangja című előadáson vagy túl?
Ezt pontosan nehéz lenne megmondani. Pécsett az 50. közeleg, gyerekkoromban pedig százat biztosan játszottam. Én A muzsika hangjával léptem először színpadra, amit érdekes módon pont most játszunk a Pécsi Nemzeti Színházban. 25 év elteltével újra megtalált ez a darab, közben pedig eljátszottam szinte az összes kislányt, ahogy folyamatosan nőttem bele a szerepekbe.


Mondhatni, jubileumhoz érkeztél.
Abszolút ez egy jubiláló év számomra, és ilyenkor számot vet az ember. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy terelgettek ezen az úton. De azt hozzátenném, hogyha a nagypapám 14 évesen nem akar kitörni a vidéki, paraszti életből, Balmazújvárosból és nem indul el Budapestre, hogy szerencsét próbáljon a semmiből, én sem lennék itt. Az ő bátorságának is köszönhetem, hogy idáig jutottam. Hogy 25 éve a pályán vagyok, nekem nagyon fontos visszaigazolás. Emellett 10. éve vagyok Pécsett, sőt az évad is több kerek számot tartogat, ott van például a 100. A Padlás az 50. A muzsika hangja mellett. Mégis, ennyi év elteltével, számomra most is játszótér a színház, olyan mintha folytatnám a gyerekkoromat. 


Melynek a szinkronszíneskedés is része volt?
Igen, de a színészkedésnél később jött, úgy tízéves koromtól szinkronizálok. Jelenleg van egy Disney szinkron főszerepem az Elena, Avalor hercegnője című mesében. De főbb munkám között szerepel a Szívek Szállodája sorozat, a Született feleségek és az Elrabolva trilógia is. Mielőtt Pécsre jöttem, sokat szinkronizáltam, csakhogy mostanában a havi 20-25 előadásom mellett erre kevesebb idő marad. Ez nagy szívfájdalom számomra, mert nagyon szeretem ezt a műfajt.


Mit szeretsz benne?
A szinkronszínészetben az a könnyedség, hogy nem kell másfél hónapig ízlelgetnem egy szerepet. Hanem odamegyek és beleugrok egy karakterbe, ami nagyon izgalmas. Van, hogy fogalmam sincs, milyen szerep vár rám, csak kapok pár mondatot a karakterről, elém rakják a szöveget, meglátom a képet, és tessék. Nagyon gyorsan kell vágnia az agynak, akár egy improvizációs játék. A színészet és a szinkronszínészet két egymástól különböző dolog, ezért nem feltétlenül szokták egyszerre csinálni. Például a húgom, Györfi Laura csak szinkronszínészként dolgozik, és nem szerepel színházban. De szerintem, ha ez a kettő műfaj összekeveredik, akkor az egy nagyon jó elegy, mert így az ember állandóan tornáztatja az agyát.


Nagyon szerteágazó módon tartod kézben a karriered. Van még valami, amiről nem tudunk?
A hobbim. Az is a színházhoz köt, ugyanis én készítem az előadások promóciós videóit. Ami fent van a neten a Pécsi Nemzeti Színház előzetes videói közül, azokat mind én csináltam. A Dzsungel könyve című darabot mutattuk be, amikor eszembe jutott, hogy belefogok egy videóanyag készítésébe az előadásról. Kezdetben megpróbáltam összehozni egyet, aztán egymást követték a promóciós videóim, aminek a színház vezetősége örült. Mára pedig hivatalosan is én csinálom ezeket a videókat. 


Szeretnél Pécsett maradni?
Jól érzem magam itt, ha lépnem kellett volna, akkor már ezen túl lennék. Tíz év elég ahhoz, hogy az ember tervezni tudjon egy várossal, hogy átgondolja, miként tud itt élete végéig élni. Szeretnék itt maradni, annak ellenére, hogy nagyon hiányzik a családom és a barátaim. Ezért amikor csak tehetem, hazamegyek Pécsre…


…Budapestre, nem?
Ezen is látszik, hogy merre húz a szívem.

Programajánló