PécsONE

„Le kell foglalnom magam, sőt inkább túlterhelni” – Marsalkó Dávid interjú

„Le kell foglalnom magam, sőt inkább túlterhelni” – Marsalkó Dávid interjú
Igazi siker sztori az övé. Persze, nem úgy tört be, ahogy a nagy könyvben meg van írva, de ezzel nincs semmi baj, így van jól. Megtehetné, hogy behúzza a féket, ám esze ágában sincs. Tudatosan megy előre, kitartóan dolgozik és alázattal áll a közönség elé, legyen szó fesztiválról, vagy egy klubkoncertről. Hogy Marsalkó Dávid a Halott Pénz, vagy fordítva, nehéz lenne eldöntetni.

Részben magányos farkas vagy, részben csapatjátékos. Ott van a sport, a tenisz, amit bár egyedül játszottál, végig közösségben voltál és itt a zenei pályád, a Halott Pénz, ahol épp annyira vagy autonóm, mint a zenekar része. Mit gondolsz erről a kettőségről?
Fura, mert bár fiatal vagyok, már nagyon sok minden történt velem az életem során. Sok mindent csináltam és gyakorlatilag úgy érzem, mintha az elmúlt 5 évem egy másik életem lenne az előző szakaszokhoz képest. A kettősség, amit említesz szerintem abszolút áll. Egyedül kezdtem el a Halott Pénzt és sokáig senki nem tudott elhelyezni a hazai zenei palettán, ahogyan én magamat sem. Mindig is egyfajta örök kívülálló voltam, de ez valahogy a természetemből és a hozzáállásomból is fakadt. Lassan lépegettem előre, több durva mélyponton keresztül vezetett az út odáig, hogy egyszer csak a Halott Pénz egy zenekart jelentsen. Bár a mai napig én maradtam a fő input az együttes életében, a többiek nélkül sohasem jutott volna idáig a történet. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ezek a srácok velem tartottak ezen az izgalmas, de eszméletlenül kiszámíthatatlan úton. 
 

Hogyan született meg a zenekar mai formája? 
Egy építkezős történet volt. 2012-2013 már viszonylag erős időszak volt a Halott Pénz életében. Egyre több lett az országosan ismert dal és egyre több megkeresést kaptunk a fellépések kapcsán. Ekkoriban egy úgynevezett live act formában léptünk fel, ami egy DJ-t, egy énekest, egy MC-t és egy kütyüst jelentett rajtam kívül. Mindig hittem abban, hogy élőben nagyon jónak kell lenni, máskülönben nem sikeres a produkció, ezért már kvázi az elején is igyekeztem picit más lenni élőben, mint a többiek. Majd jött egy fordulópont, amikor úgy éreztem, hogy szintet kell ugrani, ekkor született a zenekar ötlete, hogy mi lenne, ha a harmadik albumot már zenekarként mutatnánk be. A live act csapat pedig kiegészült egy hétfős élőzenekarrá és bár a 2013-as Szólj anyunak, hogy a városban vagyok-album még egy szólóalbum volt, amikor megjelent, már egy zenekart jelentett a Halott Pénz. Nagyon izgalmas időszak volt.


Szépen kinőttétek magatokat. Itt ülünk és épp az Ahol a május földet ér című számotok szól a rádióban. Mi a Halott Pénz sikerének a kulcsa? 
Jó kérdés. Szerintem ugyanaz, mint bármilyen siker kulcsa. Rengeteg munka, kitartani akkor, amikor más már feladja, korrektül versenyezni, nem a másikat figyelni állandóan, hanem a saját fejlődésre fókuszálni. Emellett természetesen kellett a szerencse és a közönség szeretete, ami nélkül sehol sem lennénk. 


…és egy jó szövegíró. Szereted ezt a „pozíciót” - ha lehet így nevezni?
Mivel szóló projektként indult a dolog, ezért a zenekarrá válásunknál valahogy egyértelmű volt, hogy a szöveg továbbra is az én feladatom lesz. Nagyon szeretek ezzel foglalkozni, szavakkal, szövegekkel bíbelődni. Óriási szabadságot jelent, amikor akárkinek belebújhatsz a bőrébe, bármilyen szituációba, élethelyzetbe belevetheted magad, ha éppen egy olyan téma merül fel egy új dal kapcsán. Engem nagyon kikapcsol és talán a legnagyobb dolog az, amikor rengeteg ember egyszerre énekli azokat a sorokat, amiket írtál…


Az igaz, hogy 7 éves korodban „eltanácsoltak” az énekléstől?
Nem tanácsoltak el, csak akkor egy zenetanár azt mondta, hogy nincs semmi esélyem a zenei világban. Furcsa dolog, amikor egy kisgyereket ennyire leírnak. Azt gondolom, hogy pedagógiailag ez nem túl szép. De lehet, hogy végül motivációt merítettem belőle. 


Mindennek fényében nem lep meg, hogy 2017-ben neked ítélték oda Az év férfi előadója címet. Hogyan fogadtad?
Nagyon megtisztelő díj volt, nagyon örültem neki! De mi egy zenekarként funkcionálunk, alapvetően az egész csapatot illeti ez a cím. Amúgy ezt a díjat véletlenül összetörte a Lábas Viki (Margaret Island énekesnője) ott a díjátadón, és azóta sem kaptam meg az újra. Tehát a díj még várat magára. (nevet)


Az érzékelhető, hogy nagyon produktív vagy. Nem hagysz magadnak időt az egyhelyben ülésre.
Nem tudom, valahogy mindig le kell foglalnom magam, sőt inkább túlterhelni. Valahogy attól érzem igazán, hogy élek. 


Egyszerűen nehéz elképzelni, hogy szerda este otthon olvasol, pedig biztos van rá példa. Mit csinálsz, ha nem dolgozol?
Sokat vagyunk úton a csapattal, szóval nagyon tudom értékelni, amikor van egy kis nyugi. Szeretek moziba járni, nagyon szeretem a filmeket. Ha pedig olvasom, általában önéletrajzi könyveket szoktam bújni. Ezeken kívül egy jó vacsora egy finom borral mindig kikapcsol. 


Na és a magazin olvasójaként mit szólsz, egyévesek lettünk! 
Boldog szülinapot Nektek! Remélem, még sok interjút olvashatok nálatok és köszönöm szépen a megkeresést!

 

Fotó: Arató Vivien
 

Programajánló