PécsONE

„Több élethelyzetet is ki szeretnék próbálni” – interjú Szabó Győzővel

„Több élethelyzetet is ki szeretnék próbálni” – interjú Szabó Győzővel
11 évig volt a Katona József Színház oszlopos tagja, most a Thália Színház társulatát színesíti, mozifilmekben játszik, rádiózik, gyereket nevel, alkot és kísérletezik. Szabó Győzővel a provokációról, párjával közösen rendezett előadásukról és fesztiválokról beszélgettünk.

Nehezen ment az interjú egyeztetése, ez nem ritka, de most különösen sok tervezést igényelt. Rengeteget dolgozol! Mikor pihentél utoljára?
A legnagyobb baj, hogy a pihenéseim inkább aktívak, mint passzívak. Folyamatosan pörgök, még akkor is, ha pihenek. Ezért naponta 10-20 percet ki kell vennem a 24 órából, ilyenkor egy kis időre el tudom engedi a napi dolgokat. De olyan hosszú lazítás, ami kijárna, ami kiegyenlítené ezt a fáradtságot, nem mostanában volt.


Sok mindent csinálsz…
Kezdem az elejéről. Reggel elmegyek rádiózni. Utána rögtön megyek próbálni 10-től 14 óráig, aztán elmegyek a gyerekemért, este pedig előadásom van. És erre van egy másik verzió is, amikor nem kell menni a fiamért, ilyenkor megyek forgatni a Mi kis falunkat és különböző filmeket.


Sokakat váratlanul ért az, amivel a napodat kezdet. Mindig meg tudod lepni a közönséget.
Reggeli rádióműsorban, társműsorvezető szerepben még valóban nem voltam. A rádió számomra egy kihívás. Teljesen más műfaj, mert a hangomon kívül nem tudok másba kapaszkodni. Holott a színpadon már megszoktam, hogy ott van a test és a mimika is. Nem könnyű csak a verbális kommunikációra hagyatkozni. Színészként több élethelyzetet is ki szeretnék próbálni. Televíziós műsorvezetőként már láttam magamat, szerepeltem táncos show műsorban, komolyabb és könnyebb filmekben, moziban, drámában és vígjátékban is. 


…könyvet is írtál, melyben Csernus Imre volt segítségedre. A végeredmény egy őszinte és provokatív olvasmány lett, ami nem meglepő, hisz te magad is az vagy, néha pedig cinikus.
Gyerekkorom óta folyamosan egyfajta cinizmussal nyilvánulok meg. Így oldom meg az igazságra való törekvést. Cinikusan, figyelemfelkeltően, őszintén. Viszont óvatosnak kell lennem, csak akkor lehetek ilyet, amikor megvan hozzá a befogadó közönségem, nem mindenki vevő a humoromra. Pontosan tudom, hogy ki előtt vállalhatom fel a cinikus oldalamat. Provokatív attitűd nélkül pedig nem lehet előrejutni az én világomban.


A te világodban?
Úgy egyáltalán igen. Elfogadónak kell lennem, és ezzel nincsen probléma, az vagyok. Abba biztos vagyok, hogy ott rontjuk el a dolgokat, amikor nem fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen. Igenis provokatív vagyok, szeretem kiprovokálni, hogy mások miként vélekednek bizonyos dolgokról. A közös munkánál is nagyon fontos, hogy merjük kihúzni a másikból az őszinte gondolatait.


Közös munka, mint a Loveshake? Ebben az előadásban Rezes Judittal, a pároddal nyíltan vállaltátok a kapcsolatotok fázisait, így életre hívva egy mély darabot.
Ha mindezt leöntjük cukorsziruppal, az rossz lett volna. Egyébként a kollektív előadás magyarázata egyszerű, szerettünk volna valamit közösen csinálni, amiben zenészként, táncosként és színészként is jelen lehetünk. Aztán elkezdtünk együttműködni egy dramaturggal, így jutottunk el a viccestől a legmélyebb pontokig.


Milyen hatással volt a kapcsolatotokra?
Csakis építőileg hatott. Szerintem. 


Lesznek még közös szerepléseitek?
Elképzelhető, gondolkozunk még hasonló produkcióban. De sajnos nem úgy megy, hogy a fejünkbe vesszük, és már kezdődhet a munka. Nem Amerikában élünk, ahol Brad Pitt és Angelina Jolie együtteséről van szó. Judit a Katona József Színházban dolgozik, én a Thália Színházban. Az, hogy minket közösen kérnek fel valamire, nagyon ritka. 


Pontosan tudod, hogy milyen a Katonában lenni, 11 évig voltál a tagja. Mi történt utána?
Szabadabb lettem. Magam döntöttem arról, hogy mit vállalok el és mit nem. Az ugye látszik, hogy sok mindet csinálok, de számomra is van egy határ. Szabad úszni is jó, szerződött színésznek is jó lenni. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és árnyoldalai. Abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy ritkán érkezik olyan felkérés, amit nem szívesen vállalok.


Milyen formában találkozhatunk veled a közelgő Pécsi Országos Színházi Találkozón?
Egy off programban, a Beugróban. Eddig mindegyik POSZT-on ott voltam. Azt is mondhatnám, hogy ez a szakmai kötődésem a városhoz. Nagyon szeretem a POSZT-ot, igazi ünnep. Az előző években végig itt voltunk, itt aludtunk Pécsett, együtt mentünk végig a Király utcán. Volt, hogy csak itt találkoztam a kollégáimmal és itt beszéltük át az évet. Most, ha lejutok egy előadással, vagy off programmal, akkor csak megyek és jövök. Nem maradok napokig.


Viszont júniusban egy másik alkalommal is láthatunk a környéken, a Fishing On Orfű fesztiválon. 
Elképzelni nem tudom, hogy jött ez a választás. A Jó zsaru - rossz zsaru előadásról, amit Stohl Andrással játszom, azt kell tudni, hogy nem könnyű darab. 


A fesztiválhoz képest?
Mindenhez képest. Ez egy elég kemény 18 karikás előadás, nagyon erős szöveggel, erős sztorival. Nem feltétlenül vígjátéki elemekből tevődik össze. De majd meglátjuk, hogy a fesztiválozó fiatalokra milyen hatással lesz. Nem baj, ilyen is kell.

Programajánló