PécsONE

„Sosem kértem szerepet” – interjú Kovács Patríciával

„Sosem kértem szerepet” – interjú Kovács Patríciával
Ízig-vérig színésznő, nem hátrál meg a színészbetegségtől - ahogy ő hívja -, imád játszani, lehetőségként tekint az újabb és újabb szerepekre, mégsem vakítja el az ismertség. Segít, ahol tud, ahogyan tud. Kovács Patrícia a ráosztott karakterekről, a szív kontra ész örök harcáról és alapítványáról mesélt nekünk.

Pont egy éve beszéltünk utoljára, akkor két forgatás közt tudtál időt szakítani az interjúra. Ma hogy vagy?

(Nevet.) Ma egyik vizsgálatról rohanok a másikra. Kiderült, hogy porckorongsérvem van. Ráadásul, amikor kijött két dupla előadásban játszottam. Képzelheted. De végig csináltam, most viszont kényszerpihenőn vagyok. Egy színésznek természetesen nagyon fontos a jó kondíció, hogy egészséges maradjon, jók legyenek a hangszálai, vagy ne legyen éppen gerincproblémája. Gyerekszínészként kezdtem, tizennégy éves korom óta állok a színpadon,  az a csoda, hogy eddig nem jött elő semmilyen – egyébként - “színészbetegség”. De össze kell kapjam magam, nemsokára forgatok.

Jobbulást! Készül a népszerű TV-sorozat folytatása?

Igen, kezdődik a Korhatáros szerelem című sorozat második évadának forgatása. Jó kis nyár előtt állok.

Hol színpadon szerepelsz, hol forgatásokon dolgozol. Lehet ezt csapongásnak nevezni?

Semmi esetre sem nevezném annak. Inkább lehetőségnek. Tudatosan élek, tudatosan vállalok el szerepeket. Egy hónapban általában tizenöt, vagy ennél is több előadásom van, és ha emellé jön forgatás, az igazán nagy dolog! Továbbra is úgy gondolom, hogy más a színpadon játszani, mint a filmekben, vagy a sorozatokban. Sosem kértem szerepet, és nem bánom, hogy többféle karaktert is belém látnak a rendezők a Mágnás Elzától a Korhatáros szerelem Eszteréig. Igyekszem megfelelni a belém vetett bizalomnak.

…amit szeretünk csinálni, amellett kitartunk, nincs is ennél jobb! Te sem munkaként, hanem hivatásként tekintesz a színészetre.

Amit megtanultam az évek alatt, hogy hosszútávon jobb, ha az ember a szívére hallgat. Persze néha könnyebb, ha az eszünkre hagyatkozunk, de hidd el, a boldogsághoz fel kell vállalni azt, amit legbelül érzünk. Mondhat bárki bármit... Már nem érdekel, hogy ki mit gondol, nem is fogadok el minden felkérést, csak amivel dolgom van. De mindig próbálom jó irányba vinni az ismertséget, kihasználni, hogy segíthetek másokon.

Tagadhatatlan, itt van a SUHANJ! Alapítvány is, ami elkötelezetten segíti a sérült és fogyatékkal élő társainkat. Ezt neked köszönhetjük, illetve köszönheti az a több ezer ember. Nagyon szép munka!

Azáltal, hogy van terem a médiában, fel szeretném hívni a figyelmet a mozgássérült emberekre. Alapító tagja vagyok a SUHANJ! Alapítványnak, ami megosztja a mozgás örömét sérült és fogyatékkal élő társainkkal. Ez az Alapítvány nyitotta meg az ország első és egyetlen integratív, látás- és mozgássérültek, illetve értelmi fogyatékkal élők számára akadálymentesített edzőtermét, amit egyébként épek is tudnak használni. Ezek olyan fontos lépések, amiktől mások boldogabbak lehetnek, és ettől én is jobban érzem magam. Persze mindezt egyedül nehéz lenne a hátamon vinni. Ezzel kapcsolatban el szeretnék mesélni egy nagyon meghatározó történetet.

Mesélj, kérlek!

Még évekkel ezelőtt Pécsen, az egyik POSZT-on odajött hozzám Pásztory Dóra, aki akkor már parolimpikon úszó volt, és érdeklődött az Alapítványról, mondta, hogy szeretne bekerülni. Nagy öröm volt. Dóra ma a SUHANJ! Alapítvány egyik oszlopos tagja és nagyon jó látni, ahogy erőt ad a mozgássérült sportolóknak.

Vannak itt pécsi emlékek…

Vannak, ha csak a Pécsi Országos Találkozóra, vagy a Pécsi Nyári Színházra gondolok. Tavaly nyáron is voltam a nyári színházban, akkor Vőlegény című darabbal, és nemsokára ismét ugyanazon a színpadon fogunk játszani Szabó Kimmel Tamással a Dühöngő Ifjúságban.

Véletlen, hogy most is egy darabban játszotok?

Mind a ketten az Orlai Produkciós Iroda alapemberei vagyunk, a jövő évadban is lesz olyan előadás, amiben együtt dolgozunk majd. Jót tesz a munkának, amikor olyan emberek vannak egy darabban, akik jól ismerik egymást szakmailag.  Egyébként ez is egy nagyon jó dolog, egy ilyen szabad társulathoz tartozni, mint az Orlai Produkciós Iroda. Itt mindenki szabadúszó színész, akik mégis évről évre egyre többet dolgoznak együtt. Van is egy mottója a társulatnak: “együtt szabadon”.
 

Programajánló