PécsONE

„Gőzerővel túrjuk a port és a sarat, ez a dolgunk” – Kiss Tibi interjú

„Gőzerővel túrjuk a port és a sarat, ez a dolgunk” – Kiss Tibi interjú
Komoly túrnék, több aranylemez, 25 év áll mögöttük. Bohémek, intuitívek, élén Kiss Tibivel, és a maga hóbortosnak mutatkozó, mégis végtelenségig tudatos énjével, meg persze a sármjával. Dalszerzésről, folyamatban lévő projektekről és falra firkálásról beszélgettünk a Quimby frontemberével.

A gyerekeitek hogy viszonyulnak ahhoz, hogy apa nem a klasszikus értelemben vett „hivatali időben” dolgozik?

Ők is érzik, hogy ebben több jó is van. Például olyankor is tudunk balatonozni, amikor mások nem, akár hétköznapokon. Ilyenkor nem olyan zsúfolt a strand és nem kell fél órát sorba állni egy lángosért. Viszont a fesztiválozáshoz még picik, inkább csak a hangbeállásokra jönnek. A koncertekre majd pár év múlva. 

Hogy indult a szezon? Vissza van még egy nagy falat, elnézve a fesztiválokat, nem kell hosszú pihenésen törni a fejed…

Már így szoktam meg a nyarakat, nekem megfelel. Mivel eleve több projekttel is járok-kelek mindenfelé, ezért a köztes időket igyekszem szinte mind a családdal tölteni. Gőzerővel túrjuk a port és a sarat, ez a dolgunk. Szeretjük ezt csinálni. 

Akárcsak az Aranyakkord dalkeltetőt, melyet Vastag Gáborral indítottál útjára. Mi hívta életre a közös munkát? 

Ez egy hiánypótló, tanulós műfaj számomra. Így a rengeteg, másutt nem játszott dal legalább itt megszólal és én is gyakorlom őket. Az egyszerű, kétkezi kanapén muzsikálás öröme hozta létre. Intim, kisebb helyekre való ez a projekt. Könnyen guruló egyszerű verda.

A Quimby legújabb videoklipje, az Árnyék a szoba falán című dalhoz készült. A végeredmény felkavaró lett, nevelőintézetbe zárt srácokról szól.

A videoklip teljes egészében a rendező, Ipacs Gergely agyszüleménye, így én inkább nem is elemezném. Annyit tudok, hogy egy számára fontos, vékonyabb szálat domborított ki a dalból és ezt hozta fókusz alá. Nem hétköznapi megközelítése a számnak, az egyszer biztos. 

Minden esetre jó látni ezt a tabudöntögetést! Mi inspirálta a dalt és a szöveget?

Már nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy gurultak egymás után a sorok és azonnal kerültek alá az akkordok, szinte automatikusan. Nagyon hamar megvolt. Szimbolikus, látomásos sztori, inkább érzem, hogy mit szerettem volna mondani… Nem is szívesen mennék bele az elemezgetésekbe ennél a dalnál. Összegében az életről szól, arról, hogy hordozzuk a gyökereinket, az elődeink hibáit és sötétségeit, össze vagyunk kötve, viszonyulunk valahogy egymáshoz és saját magunkhoz, vágyunk a megismerésre. 

Ez is azt igazolja, hogy a szövegeid értelmezhetőek önálló költeményként, ha levesszük a zenét. Amolyan pop himnuszok. Máig Te vagy a szövegíró szerepében?

A Livius is és a Dódi is ír már szövegeket, és ezzel színesítik a Quimby dalvilágát. Lelkesítünk is mindenkit, már a Fefétől is hallanék valami szépet…

Varga Liviussal már a gimiben együtt zenéltetek. Évtizedekkel ezelőttre nyúlik vissza ez a kapocs. Minden élethelyzetben ott voltatok a másiknak?

Azért nem egészen. Korszakok, időszakok vannak, de mindenkinek megvan a saját világa. A közös halmazunkon belül mazsolázunk. Persze már egymást horkolásról, vagy egy elhajított zokni illatából felismerjük. Mint az öreg vadászkutyák. Megszoktuk egymást, szeretjük egymást, így. 

Hogy ismer téged?

Néha zavarba ejtően félreismer, hiába az annyi együtt töltött év. Kiakasztóan variálja az életünk közös történetét. Ezért néha ketten nem tudunk összerakni egy közös sztorit, elképesztő mennyire másképp emlékszünk. Szóval azt ismer belőlem, amit éppen akar.  És ez általában szórakoztató. 

Jártatok már együtt nálunk, Pécsett. Milyen emlékeket őrzöl erről a városról, a környékről?

Ezeket az élményeket regény hosszúságban tudnám sorolni. Pécset már a korai időktől bevettük, mint célállomást és az Ördögkatlan Fesztiválon is szinte az eleje óta játszunk. Szívünknek kedves helyek ezek, rengeteg sztorink van. Az Ördögkatlan pedig az egyik legkedvesebb fesztivál, ráadásul komoly összművészeti, kulturális tartalommal bír. Az is nagyon fontos, hogy remek kulturális szervezők vannak a környéken, akik igyekeznek ezt a régiót hozzá méltó minőségi szellemmel megtölteni. 

A művészi sokszínűség rád is jellemző, képzőművésznek indultál, de többször is hallani a szádból: Oldalba vágott a rock’n’roll.

Eleinte abszolút képzőművésznek készültem, ma is valami fura hibrid vagyok. Össze klónozódtak már bennem annyira a dolgok, hogy nem hiányzik egyik a másiknak. Mindegyiket szeretem, sőt még kertészkedni is. 

Maradjunk a ház körül. Készülnek még festmények a házad falára?

Mindig otthagyom a kéznyomom. Itt-ott. Például telefonálás közben szoktam firkálni a falra, úgy érzem, akkor valami hasznosat is csinálok. De lehet, hogy egyszerűen csak egy kényszeres működés.

Programajánló