PécsONE

Tudtam, hogy a mozgás közelében kell maradnom - Interjú Frank Edinával

Tudtam, hogy a mozgás közelében kell maradnom - Interjú Frank Edinával
Az utánpótlásra egy társulat életében legalább akkora szükség van, mint az oszlopos tagokra. Ebben pedig a legszebb, amikor a diákból táncos lesz, akárcsak Frank Edina.

A fiatal pécsi lány egy éve tagja a Pécsi Balettnak, mégis, legnagyobb meglepetésemre határozottan álltja, nem balerina. Táncos!
Mikor találkoztál először a tánc világával?
Egészen kicsi voltam, amikor a szüleim először elvittek mozgás órára. Óvodás. Tipikus példája vagyok az izgő-mozgó gyerekeknek, két percnél tovább nem tudott megmaradni egy helyben. Ezért kellett egy olyan közeg, ahol levezethetem az energiámat. Nem sokkal később párhuzamosan tanultam zongorát és jártam táncolni, sőt még atletizáltam is. A sors iróniája, hogy amikor pályaválasztás elé kerültem, első helyen nem a Pécsi Művészeti Gimnáziumot, hanem a rendészeti szakot jelöltem meg. A magyarázatom egyszerű, tudtam, hogy a mozgás közelében kell maradnom, akkor is, ha nem jön össze a művészeti.
Végül a megjelölt második helyre mentél.
A felvételin dőlt el, hogy merre tovább. Sorsszerűen a felvételiztető tanárok soraiban ült a gimnázium akkori igazgatója, Uhrik Dóra és Lovas Pál, akik akkor úgy látták, hogy nekem a tánc szakon van a helyem. Tőlük sajátítottam el a tánctudásom. Később pedig ők tartották bennem a lelket, mert az öt év alatt, ameddig leérettségiztem és elvégeztem a szakképesítéshez szükséges képzést, voltak nehézségek is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak kritikus pontok a színpadhoz vezető úton...
Mit értesz ez alatt?
Nehéz természetem van, sok időmbe telt, mire ezt levetkőztem. Inkább mentem a fejem után, ahogy bármelyik normális kamasz. Ezt az élethelyzetet mindenki ismeri. Dóra néni és Pali bácsi viszont ezekben a pillanatokban mindig emlékeztetett arra, hogy milyen úton vagyok, és hogy a nehézségek ellenére nem szabad feladni. Mind a ketten nagy hatással voltak rám. Pali bácsi órái most is erősen élnek bennem.
Mára a Pécsi Balett társulatának vagy a tagja. Viszont korábban is láthattunk a színpadon.
Így igaz. Szerepeltem több Pécsi Balett előadásban is a középiskola alatt. Ilyen volt a Diótörő, ahol a tánckarban voltam és A fából faragott királyfi, ahol már a premiertől kezdve táncoltam. Az érettségi után pedig ösztöndíjjal voltam egy évig a Pécsi Balett társulatánál és a 2017/18-as évadtól kezdve a tagja vagyok.
Fiatal korod ellenére több próbafolyamatot éltél meg a társulatnál. Van olyan előadás, ami közelebb áll hozzád?
A Carmen a szíven csücske! Ne kérdezd, hogy miért, hogy mit szeretek benne ennyire. Egyszerűen magával ragadott a darab, és ez máig semmit sem változott. Ugyanakkor van olyan karakter is, amit nagyon szeretek. A Hófehérke és hét törpe gyerekelőadásban, bár a mostohát nem én játszom, ő a kedvencem. Az a gonosz karakter egy olyan komolyságot kíván a színpadon, amit csakis ott képes megmutatni az ember. Nekem a mindennapokban állandóan fülig ér a szám, nem tudok nem mosolyogni. Azokban a szerepekben viszont, amikor a „gonoszat” kell megtestesíteni a „jó” helyett, sokkal szívesebben szerepelek.
Napról napra közelebb vagyunk a Rómeó és Júlia bemutatójához, melyet a XII. Pécsi Nemzeti Tánctalálkozón láthat először a közönség. Téged hol fürkésszünk, a Capulet vagy a Montague család oldalán?
Capulet. Júlia szerepét tanulom éppen. Pontosabban én vagyok a második Júlia, akire abban az esetben van szükség, ha a karaktert táncoló színésznő nem tud előadni, mondjuk egy betegség, vagy sérülés miatt. Mellette pedig a tánckarban van szerepem. Most ez a darab foglalja le a legtöbb időmet. A többórás délelőtti bemelegítések után estig próbálunk. Egy pihenő nap kivételével a hét minden napján gyakorolunk, tehát az egész napot felöleli a tánc. A Rómeó és Júlia előadásunkat főleg azért szeretem, mert nem klasszikus balett, hanem modern.
Közelebb áll hozzád a modern tánc? 
Nem vagyok balerina! Nem is szeretnék az lenni, inkább nevezem magam táncosnak. Abban biztos vagyok, hogy a jövőben Pécsett szeretnék maradni a Pécsi Balettnél, ahogy abban is, hogy a táncművészet modern oldalát szeretném megfogni és gyakorolni a klasszikus helyett. Nem arról van szó, hogy nem szeretem a tütüt és a spicc cipőt, de a modern tánc sokkal közelebb áll hozzám. Ki tudja, talán a jövőben, amikor már nem fogok táncolni, tanítani fogom.
Tehát vannak terveid.
Vannak és erről még bővebben fogok mesélni a beszélgetésen…

Keretes

Kávéházi esték
I love Pécs Café (cím)
A siker kapujában – beszélgetés Frank Edinával
Szeptember 21. (péntek) 18.00
Ingyenes
 

Fotó: Rajnai Richárd

Programajánló