PécsONE

Repülünk, mint a madár! - Interjú Uhrik Dórával és Bajnai Ágival

Repülünk, mint a madár! - Interjú Uhrik Dórával és Bajnai Ágival
Életükben a közös nevező a balett.

Sikerük osztatlan, a társulat komoly szakmai
tekintélyt tudhat megának. A Pécsi Balett ügyvezetője, Uhrik Teodóra és programmenedzsere, Bajnai Ágnes mesélt a XII. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozóról és a balett világáról, a „jéghegyről”.

Régóta dolgoznak együtt?

Bajnai Ágnes: Tizenegy éve. A közös nevező a Pécsi Balett és Vincze Balázs, nélküle sosem kerültünk volna ilyen közel egymáshoz Dórival. Balázs balettigazgatóként hívott maga mellé, amikor megalapította a Tánctalálkozót, Dóri akkor művészeti tanácsadóként segítette a társulat munkáját. Hamar egymásra hangolódtunk. Sok közös van bennünk, kíméletlenül maximalisták vagyunk a munkánkban. Emiatt persze rendszeresen egymás agyára megyünk, de olyankor nevetünk a legjobban. Folyamatosan pörgünk, sokszor még telefonon is folytatjuk otthonról. Nem lehet könnyű bennünket elviselni, de Balázs jól bírja... Megvan a dinamika közöttünk. Mindig is csodáltam Dórát, az intellektusát, eleganciáját, a kortalan lazaságát, humorát, a hihetetlen nyitottságát, azt, hogy milyen fegyelemmel és tartással él. Csupa szeretet!

Sokan fürkészik a balett titkos világát, a folyamatot, amit megelőz-, vagy épp követ egy
előadást. Mi áll a függöny mögött?

Uhrik Teodóra: Egy JÉGHEGY. A csúcsa az előadás. Rendkívül sokrétű munka, koncentrálás, mentális teherbírás és állandó fizikai felkészülés van a jéghegy alján, megtetézve az emocionális, művészi előadásmód igényével.

B.Á.: Dóri mondja mindig, hogy „A profi táncművészek leterheltsége az élsportolókéhoz
hasonlítható.” A táncművész hivatást csak kivételes alázattal, elszántsággal, alapvető rátermettséggel, tehetséggel és elhivatottsággal lehet művelni. És kibírni… De nem szabad megfeledkezni azokról az alkotóról, művészekről és szakemberről sem, akik előadást varázsolnak a balett-termi munkából. Nélkülük nem megy!

Mire ez a beszélgetés megjelenik, még feszítettebbé válik a tempó a Tánctalálkozó miatt.
Hogyan lehet összhangba hozni egy szakmai eseményt, hogy a közönség számára is
élvezhető legyen?

U.D.: A Tánctalálkozó egyaránt szól a közönségnek és a szakmának, ami bizony két
különböző elvárást jelent. Ezt kell egyensúlyban tartanunk. A közönség érdeklődését az üzenet érthetőségével, a szakma elismerését a tánctechnikai és előadói magas
minőséggel, az alkotó sikeresen megvalósított „víziójával”.

B.Á.: Nagy büszkeséggel tölt el, hogy az elmúlt tizenkét év alatt a Pécsi Nemzetközi
Tánctalálkozó a hazai táncművészet elismert és fontos fesztiváljává nőtte ki magát. A
professzionális együttesek életében is jelentős szerepet játszik, mint komoly bemutatkozási- és szakmai találkozási lehetőség. Persze a legnagyobb öröm, amikor látjuk, a munkánk
megtérül, és telt házakkal mennek az előadások...

Ez egy ünnep! A tánc ünnepe.

U.D.: …egy táncelőadás mindig ünnep! Számomra olyan bonyolult és hosszadalmas
előkészületet kíván, akár egy csodálatosan megszervezett szenteste. A szervezése egy évvel
előbb kezdődik. Megtervezzük a műsort, a tematikát és kapcsolatba lépünk a fellépőkkel,
mindemellett az esemény anyagi lehetőségével is számolnunk kell. Kimerítő, de melyik
ünnep nem az?

B.Á.: Nekem a tánctalálkozó szinte kikapcsolódás! Mert tudom, akkor
végeztem jól a munkámat, ha ilyenkor nem csörög a telefonom percenként és nézőként
gyönyörködhetek a szebbnél szebb előadásokban.

Mi a szerepük az idei Tánctalálkozón?

B.Á.: Az együttesek, közreműködők érkezését figyelem, a helyszínekkel és a sajtóval tartom a
kapcsolatot, végig kontrollálom, hogy minden olajozottan működjön, ahogyan azt
előkészítettük. Egyszóval rendelkezésre állok. Bár még el sem kezdődött az idei, fejben már a következőt tervezzük.

U.D.: Én főként a szakmai oldalával foglalkozom, egy balett kurzust vezetek, melyben a
különleges, hogy a hazai oktatás kiemelkedő intézményeinek növendékei vehetnek rajta részt
díjmentesen. Emellett minden évben rendezünk egy „Élő tánctörténet órát”, ami elsősorban a
táncos növendékeknek szól, de nyitott, bárki részt vehet rajta.

Idén is nagyon színes repertoárral büszkélkedhet az esemény.

U.D.: Igyekszünk a táncművészet széles palettáját megmutatni az előadásokkal. Idei
„újításunk” a TÁNCPERSPEKTÍVÁK című est, ahol három különböző táncműfaj látható,
modern balett, kortárs tánc, és néptánc egy-egy felvonásban. Izgalmas lesz még a
Kodály Központban a Nemzetközi balettgála is, melyen a klasszikus balettben gyönyörködhet a táncszerető közönség.

Van előadás, melyet kifejezzen várnak?

B.Á.: Érthető módon szívünknek legkedvesebb a Rómeó és
Júlia, a Pécsi Balett új bemutatója Vincze Balázs koreográfiájában, mely a Pécsi Nemzeti
Színházzal koprodukcióban, az NKA támogatásával valósul meg.

A Pécsi Balett immáron önálló társulatként működik, a Zsolnay Kulturális Negyed
rezidens balettegyütteseként. Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár ez a szabadság?

U.D.: Repülünk, mint a madár! Azt a missziót tudjuk teljesíteni, amit még az alakulás utáni
évtizedben vállaltunk, megmutatni itthon és külföldön a tánc nemzetközi nyelvén magunkat.
Rengeteg meghívásunk van, nem egyszerű a dolgok megszervezése, azt is mondhatom, hogy
a szabadságnak ára van!

B.Á. …mégis mindent megér!

Programajánló