PécsONE

„Nehéz nőnek lenni, mert ezerfelé kell megfelelni, mégis csodálatos feladat.” – Hauer-Vermes Tímea

„Nehéz nőnek lenni, mert ezerfelé kell megfelelni, mégis csodálatos feladat.” – Hauer-Vermes Tímea
A művészetnek ezer arca van, így Vermes Tímeának is, sőt minden nőnek, állítja a színésznő, aki amellett, hogy egyszerre több színházban játszik, most a divattervezésre is igyekszik koncentrálni.

Színház Pécsett, a fővárosban, külföldi túrnék, gyereknevelés, ruhatervezés. Nem sok ez egyszerre?

Ezt nem tudom. Most például rémálom az életem, de jó értelemben vett rémálom. Egyszerre próbálom az operettszínházban a Luxemburg grófját és a Víg özvegyet, de két nappal a budapesti premierek után máris elkezdem próbálni itthon a Denevért. Közben pedig elindítottam a Vermes Style-t, és van egy kislányom, aki most kezdett a Mandulafa Waldorf Iskolában, ami szerintem szuper hely, várakozáson felüli, Bubi imád oda járni. Ez valóban nem könnyű, iszonyatos logisztikát igényel. De persze nagyon sokat segít a férjem és az édesanyám is; nagy szerepük van abban, hogy mindezt tudom csinálni.

Nem hiányzik Bubi és a város?

Az én fő mozgatórugóm a család. Azért is alkottam meg a Vermes Style-t, hogy minél közelebb legyek a családomhoz. Persze szép, hogy sok fellépésem van, jó érzés, hogy megbecsült vagyok, és hogy hív az Operettszínház évről évre, plusz külföldi turnéim is vannak, de egyre inkább szeretnék gyökeret verni, illetve a meglévő gyökereket nem elszakítani. Pécsett születtem, itt végeztem az iskoláimat, és itt vagyok szerződött tagja a színháznak, szeretnék minél jobban ide kötődni, és itt is maradni. Már a dédszüleim is pécsiek voltak. Az idősebb éveimet is csak itt tudom elképzelni. Az elmúlt években úgy húsz ember kérdezte meg tőlem, hogy miért nem költözöm fel Budapestre. Nos, eszem ágában sincs elköltözni. Nekem ez a városom, és nem vagyok hajlandó innen elmenni. Persze nem zárkózom el attól, hogy továbbra is dolgozzak a fővárosban. De bárhogyan is alakul, mindig ide szeretnék hazajönni, úgyhogy valóban I Love Pécs!

Most is nagyon sokat ingázik.

Igen, de igyekszem kettőnél többször nem utazni Pestre egy héten. Most például “fiatalítottam” magamon, merthogy néhányszor telekocsival utaztam. Egész jó dolog ez, és legalább nem kell vezetnem, tudok közben tanulni.


 

Ezzel kicsit meglepett, ahogy az újonnan megmutatkozó oldalával még sokkal több mindenkit. Tulajdonképpen egy divatstúdióról beszélhetünk?

Mondhatjuk így is. A stílusom, illetve az, amit kialakítottam magam körül, mindig érdeklődésre adott okot az ismerőseim körében. Ez erősítette bennem az elhatározást, hogy el kell indulnom ezen a terülten. Egyébként nemrég volt az érettségi találkozóm, ahol ott volt az akkori kedvesem és egyben volt osztálytársam is, aki azt mondta, nagyon büszke rám, amiért ezt megvalósítottam. Mert ő még tudja, hogy akkoriban egyfolytában rajzoltam. Nyolcéves koromtól folyamatosan ruhákat terveztem, viszont nem kifejezetten tudtam, hogy mit szeretnék megvalósítani magamban: a zeni vonalat, vagy ezt. Utólag visszagondolva lehet, hogy ez volt az erősebb, csak akkoriban még annyira nehéz volt bekerülni ilyen iskolába, hogy inkább lebeszéltek róla. Közben persze folyamatosan énekeltem is. Aztán a középiskolában, amikor kitűnt a hangom az énekkarból, eldőlt, hogy mi lesz. Ez indította el az énekesi karrieremet, utána már magától értetődő volt, hogy a zenei pályán megyek tovább.

A tervezéssel együtt mondhatjuk, hogy kiteljesedik a művészete?

Abszolút. Amikor csak tehetem, saját tervezésű kreációimat viselem a színpadon is, fellépéseim alkalmával. Úgy érzem, ez is része a művészetemnek, mert nem mindegy, hogy milyen dalhoz milyen ruhát veszek fel.

Fontos, hogy ne csak a jelenlét legyen meg, hanem az azt körülölelő öltözet is.

Igen, és tulajdonképpen a Vermes Style erről szól. Például mindig párosítom a ruháimat a zenével. Azt gondolom, hogy minden ruhának zenéje van, ahogy minden anyagnak is. Ez egy komplex művészet.


 

Nem boltot üzemeltet, hanem stúdiót, szóval nem is lehet megvásárolni a ruhákat?

Így van, ez nem üzlet. Ugyanakkor az ötleteimet és terveimet szívesen megosztom másokkal. Tulajdonképpen stílustanácsadóként működöm. Hiszem, hogy minden nőben lakik egy díva. Engem az emberek a színpadon dívaként látnak, de a hétköznapi életben nagyon egyszerű farmeros nő vagyok. Rohanok reggel, viszem a gyereket az iskolába, délután meg rohanok érte. Nyilván nem fogok felvenni ilyenkor egy tűsarkú cipőt, és extrán kisminkelni magam. De amikor arról van szó, hogy meg kell jelenni valahol, akkor előveszem a díva énemet. Pont ez a szép abban, hogy nőnek születtünk. Sokszor nagyon nehéz nőnek lenni, mert ezerfelé kell megfelelni, mégis csodálatos feladat. Ha pedig már nőnek születtünk, akkor ne legyünk olyan egysíkúak, hogy mindig ugyanolyanok vagyunk, hanem legyen ezer arcunk. Nekem az a szerencsém, hogy a színpadon ezt a sok színt meg tudom mutatni, de egy hétköznapi nő ugyanúgy képes megmutatni sokszínűségét, ha van hozzá kedve és bátorsága. Azért vagyok én, hogy arra biztassam a nőket, mutassák meg sok-sok arcukat, és segítsek a dívát előhozni a hétköznapi nőkből.

Vermes Nikolett

Programajánló