PécsONE

A negatív értékeket képviseljük, és még büszkék is vagyunk rá. - Interjú Ganxsta Zoleeval

A negatív értékeket képviseljük, és még büszkék is vagyunk rá. - Interjú Ganxsta Zoleeval
Önazonos. Elcsépelt szó, de aki megtestesíti, 24 év szereplés után is ugyanolyan energiával csap a húrok közé, és pontosan ugyanolyan megosztó, mint mindig. Ganxsta Zoleeval beszélgettünk a zenekaráról, tervekről és a legendás hídról, mely a nevét viseli.

Nem ment túl könnyen az egyeztetés, most is egy stúdiófelvétel után vagy, egyik helyről rohansz a másikra. Mi foglal le ennyire?


A Helldorádó albumunkon dolgozunk. Ez egy klasszikus Ganxsta Zolee és a Kartel album, ami jövőre lesz 20 éves, vagyis újabb jubileumot ünneplünk vele. Úgy érzem, hogy a korábbi lemezek is megérdemlik a szereplést. Ennek kapcsán szervezünk egy Helldorádó-showt, melynek az első megállója a születésnapom lesz.


Január 7.?


Nagyon felkészültél. De nem csak a fővárosban lesz buli, elvisszük Orfűre (FOO) is a felturbózott, megerősített zenéket és az új hangot... Ehhez hozzátartozik, hogy az első változatban Dopeman szerepelt, aki már hosszú évek óta nincs velünk, így helyette Lory B.-vel vettük fel a jubileumi lemezt. Az egész olyan lesz, mint egy vadnyugati Buffalo Bill buli. Úgyhogy lesz itt minden, amit akarsz, tiszta spagetti western. A rövid nosztalgiázás után pedig lehet foglalkozni az új albummal, amit jövőre időzítettünk a zenekar 25. születésnapjára. Keleti oldal - Nyugati oldal címen fog megjelenni, részben New York-i rap, részben lazulós Los angeles-i. De ez még a jövő zenéje. 


Máig nehéz elvonatkoztatni a zenekar nevétől.


A dél-amerikai kartellháborúk mintájára jött az ötlet. Amikor belevágtunk, olyan nevet kerestünk, ami utal rá, hogy ez egy gengszterrap zenekar. Mi egyáltalán nem vagyunk pozitív együttes. Abszolút a negatív értékeket képviseljük, és még büszkék is vagyunk rá.
Minden túlzás nélkül?
Nyilván nem szándékunk a közönséget rosszra buzdítani. Persze mindig van, aki ferde szemmel néz ránk. Egy dolgot nem tudok elviselni, ha valaki beszabályoz és az mindegy, hogy engem, vagy másokat. Sosem voltam jóban a törvényekkel, ez nálam mindig egy necces dolog volt, világéletemben a saját szabályaim alapján éltem. Öntörvényű vagyok és önazonos. 


Épp emiatt megosztó is. 


A végletekig.


Jól van ez így?


Hogyne! Nagyon jól érzem így magam. Meg kell tanulnunk nekünk, embereknek, hogy ha mindenki előtt tökéletesnek akarunk látszani, abból csak káosz lesz, semmi jóra nem vezet. Először is saját magunkkal szemben kell elégetettnek lennünk. Elég azoknak a társainknak megfelelni, akik hasonlóképpen gondolkodnak, viselkednek, mert velük játsszunk egy csapatban. Ha előttük jók vagyunk, és nem áruljuk el magunkat, akkor nem lehet nagy baj. Engem a többiek véleménye teljesen hidegen hagy. Nem érdekel. 


Mindig mindennel szembe mész, kivéve a saját igazaddal.


Olyat senkinek sem szabadna! Hogy mindennel szembe megyek, beleállok helyzetekbe, ennek egyszerű az oka, imádom bosszantani azokat, akiket amúgy is kiborítok. Nekem ez jelenti a felhőtlen szórakozást. De ezzel nem akarok rosszat, ha megbántok valakit, bocsánatot kérek. Egyszerűen így szórakozok. A lényeg, mindegy, hogy utálnak, vagy imádnak, ne legyek közömbös. Ha egy előadóművész nem vált ki semmit a közönségéből, az a pálya végét jelenti. Érdekes személyiség lehet az is, aki borzasztóan idegesítő. Miért ne lehetne? Már csak azért is kíváncsiak lesznek rá, megnézik maguknak. „Ez a rohadék! Már megint mit csinál! Ezt megnézem!”


Nem számít, hogy kedvel, vagy ellenszenvesnek tart a nagy többség, a lényeg hogy figyeljenek rád?


Tudom, nem ettől hangos a média, de rengeteg szeretetet kapok. Rengeteget, olyan emberektől, akitől fontos, hogy ezt a fajta szeretetet megkapjam! Tény, vannak, akiknek szúrom a szemét. Azért ez nem olyan nagy dolog, mindenki szúrja valakinek a szemét. Hogy többét, vagy kevesebbét, igazából nem mindegy? Azok számítanak, akik fontosak nekem, az ő véleményükre adok.


Tegyük tisztába a Görcsönyi hidat. Nem gyakran neveznek el élő emberről hidakat, neked kettő is megadatott. 


Bár azt tudni kell, ez a híd akkora, hogy át tudok rajta köpni. Szóval nem egy túl nagy híd, de híd. Mint a magyar narancs, kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk… Mindenesetre megtisztelő volt ez a gesztus, hogy egyáltalán eszébe jutott valakinek, ez már önmagában nagy öröm. De gondolom, mondanom sem kell, hogy mennyi negatív vélemény érkezett rá. Hidat, erről a bunkóról? Erre csak azt tudom mondani, hogy a véleményezőkről meg nem neveztek el semmit. Különben nagyon váratlan helyzetben történt, egy reggeli rádióműsorba jött hír, hogy valaki Miskolc mellett kitett egy táblát valamelyik hídra, amin az én nevem volt. Óriási botrány lett belőle, azonnal levették a nevemet, mindenki azon rágódott, hogy milyen rossz tréfa. Majd erre az egész felháborodásra reagált Görcsöny polgármestere is. Azt mondta, átvenné a táblát és hivatalosan is elnevezne rólam egy hidat. Ezután pedig meghívott az avatóünnepségre, óriási forma! Imádom a települést, olyan helyek vannak még, mint az Unicum tér. Ez nekem való!


Ez a történet, pont, mint te, utánozhatatlan, eredeti, ironikus.


Jóban vagyok a környékkel! Orfű, az egyik kedvenc fesztiválhelyszínem, sok szál köt ide. Rengeteg jó sztorim van, csak sajnos, amikor itt vagyunk, túl jól érezzük magunkat... Októberben jövünk Pécsváradra, a Leányvásárra, nem ismerem a rendezvény sztoriját, de nem hangzik rosszul. Viccen kívül, a kislányom anyukája, akivel bár külön mentünk, máig jó barátságban vagyunk, szintén pécsi. A lányom is nagyon szereti a várost és tőlem sem áll távol, rengeteg pécsi haverom van, itt vannak például a Punnany Massif srácok, úgyhogy van kötődés.


Ahogy beszélsz, látszik rajtad, hogy boldog vagy, a hangodon is lehet hallani.


Végre jól érzem magam!
 

Fotó: Magucsa László

Programajánló