PécsONE

„Jó ötéves zenekarnak lenni” – Szendrői Csaba

„Jó ötéves zenekarnak lenni” – Szendrői Csaba
Harmadik lemezét, a Mindent mutatja be november 3-án az Elefánt Pécsen. Szendrői Csaba énekessel és dalszövegíróval az új lemez merészségéről és a zenekar első öt évéről beszélgettünk, egyben megpróbáltuk megfejteni azt az örök kérdést is, hogy mitől lesz vers egy dalszöveg.

A harmadik lemezeteket, a Mindent mutatjátok be Pécsett. Ha jól tudom, tavasszal jelent meg a lemez. Milyenek az eddigi visszajelzések?

Volt bennünk némi egészséges félelem a lemez megjelenése előtt, nem voltunk biztosak a közönségünk nyitottságának mértékében. Az első két lemezünket is elég nagy hangulatváltások jellemezték, de más felfogásban készültek. A Minden mondhatni szélsőséges: olyan stílusokban is megszólalunk, amelyekre korábban nem volt példa, a veretős technótól kezdve a rapen át a punkig rengeteg stílus és hangzás keveredik, dalokon belül és kívül is. Emiatt volt bennünk némi aggodalom, de a legjobb visszajelzés az, hogy egyre többen jönnek a koncertjeinkre, ezen lehet legjobban mérni a magunknak kijelölt út indokoltságát. Egyre természetesebben kezelik az agymenéseinket, és ennél kevés csodálatosabb dolog van.

Ez az aggodalom nem érződik a lemezen szerintem, sőt: bátrabbnak, felszabadultabbnak érzem az elődjeinél. Ti hogy látjátok ezt?

Ennek van egy racionális oka: egyre jobban zenélünk, mármint technikailag, ezt Zoli (a billentyűsünk) szokta kiemelni, de tényleg nem mindegy. Képesek vagyunk olyan dolgokat is eljátszani, amit korábban nem tudtunk volna. Folyamatosan dolgozunk a dalokon, újragondoljuk őket szükség szerint. Emellett úgy gondolom, hogy sok befutott zenekar egy idő után ellustul, megállapodik egy stílusnál, feladja a kísérletezést, mi pedig szeretnénk ezt elkerülni. Az motivál minket, hogy a lehető legfurcsább, legizgalmasabb zenéket tegyük egymás mellé. Ha egy szóval kellene jellemezni a mostani Elefántot, az az ekletikusság lenne.

Fotó: Máté Balázs

Ötéves idén a zenekar, ami már okot adhat a reflexióra és a visszagondolásra. Hol áll most az Elefánt, és hova tart?

Ez az öt év erősen ambivalens dolog: egyrészt valahonnan nézve csak egy pillanatnak tűnik, egy csettintésnek, és el sem hiszem, máshonnan pedig egy nagyon hosszú folyamatnak, aminek most érik be a gyümölcse… vagy kezd beérni… vagy nem is tudom. Szeretjük azt, ahol vagyunk, és örülünk, hogy ez az idő a folyamatos változásról és fejlődésről szólt. Hogy úgy mondjam, korazonosak vagyunk: jó ötéves zenekarnak lenni.

Az Elefántot előszeretettel helyezik el a Kispál és a Borz, illetve a Quimby által fémjelzett szövegcentrikus alternatív rock hagyományba. A magatok részéről hogyan éreztek ezzel kapcsolatban?

Amennyiben az alternatív szót eredeti értelmében használjuk, azaz mint nehezen kategorizálhatót, akkor örülök ennek. Emellett megtiszteltetés, ha ilyen nagynevű zenekarokhoz hasonlítanak minket, miközben persze az egónknak nem feltétlenül esik jól az ilyenfajta hasonlítgatás, de miért is ne vállalná fel valaki a Kispál és a Borzot? Az ember alapvetően skatulyázós alkat, kötnünk kell valamihez a gondolatainkat és emlékeinket. Nyilván én se vagyok kivétel: ha egy új zenét hallok, az első gondolatom, hogy viszonyítsam valamihez.

A szövegcentrikusság kérdését azért is hoztam fel, mert a zenekar mellett költőként is jelen vagy, talán hamarabb is szereztél így ismertséget. Esetedben a két dolog hogyan viszonyul egymáshoz?

A helyzet annyiban bonyolultabb, hogy bár először inkább verseim jelentek meg, a zenélés már akkor is meghatározó része volt az életemnek. Nem volt olyan időszak, amikor anélkül írtam volna verset, hogy mellette ne dolgoztam volna dalszövegeken is. A magam részéről nem választom külön ezt a két dolgot.

A vers és a dalszöveg közötti viszony folyamatos vita alapja, bár ha úgy vesszük, Bob Dylan tavalyi irodalmi Nobel-díja eldöntötte ezt a kérdést. Te mit gondolsz erről?

Egyszerűen fogalmazva egy jó dalszöveg szerintem egyben vers is. Persze a jó relatív fogalom. Van olyan vers, amiből aztán dalszöveg lesz, ezért is nehéz különválasztani. A legjobb válasz talán az, hogy a jó dalszöveg túlmutat önmagán, és működik a zene nélkül is, így már pedig vers. Mindez persze meglehetősen ritka: én arra törekszem, hogy ilyeneket írjak, de hazugság lenne azt mondani, hogy minden esetben sikerül. Hál’ istennek, a zene csodákra képes gondolattal a háta mögött; erősíteni, torzítani és akár az ellenkezőjét is képes kiváltani egy jelentéstartalomnak. Nem mindegy, hogy az ember suttogva valami duros hangzásra énekli, hogy szeretlek, vagy egy molos zúzásra ordítva.

Fotó: Máté Balázs

Nem először léptek fel Pécsett most november harmadikán, és nem is másodszor, mondhatni, visszajártok ide. Milyenek a benyomásaitok a pécsi közönségről?

Sok élmény fűz minket a városhoz, sok barátom járt és jár ide egyetemre, és olyanok is vannak, akik úgymond Pécsen ragadtak. Nem hinném, hogy külön ragoznom kellene Pécs fontosságát Magyarországon belül: azon kevés egyetemi város egyike, ahol kifejezetten jó az éjszakai élet – legalábbis ez a mi tapasztalatunk. Minden buli meghatározó élmény itt, és már várjuk is nagyon.

Szóba került már az ötéves évforduló: ha jól tudom, akkor ez rendes ünneplést is kap...

Így van, november 16-án lesz a születésnapi koncertünk, az erre való felkészülés foglalja le most a mindennapjainkat a turné mellett. Sok régebbi dalt újraírunk és újrahangszerelünk ebből az alkalomból, emellett több vendégünk is lesz a koncert során. Róluk sajnos még nem árulhatok el többet, de Pécsen már az újraértelmezett dalokból is megmutatunk párat.

Stemler Miklós

Programajánló