PécsONE

A zene az univerzum nyelve - Interjú Varga Liviusszal

A zene az univerzum nyelve - Interjú Varga Liviusszal

Varga Livius örökmozgó, nyughatatlan, nagyhangú zenész a színpadon, de ugyanakkor remek hallgatóság is, főleg, ha denevérek a lakótársak. Mesélt az apaságról, környezetvédelemről és persze a Braindogs-ról.

Pécsett viszonylag sűrűn megfordultok, már csak a három zenekarod miatt is, de én úgy tudom, más miatt is szereted a várost, na és persze a környező erdőket.


Rengeteget kirándulok arrafelé, a Mecsek nagy kedvenc, már gyerekkorom óta. Engem a szüleim már kiskoromban is állandóan kirándulni vittek, amit nagyon imádtam. Még akkor is, amikor a kortársaim már nem annyira szerettek ilyen családi programokra menni. Meg hát ott van Orfű, ahova a fesztivál során én le szoktam költözni egy jó másfél hétre, hogy a koncerteken kívül is tudjam élvezni a gyönyörű környéket. 


Hogy állsz a Kék Túrával, sikerült már bejárni minden útvonalát?


Ha már szóba került Orfű, meg kell említenem, hogy ott van a Kék Túra egyik legszebb szakasza, amit még nem csináltam meg. Fel is írtam a bakancs listámra és nem is hagynám a végére.  Az egész régió gyönyörű. Minden egyes dombságnak, erdőnek sajátos hangulata, illata van. 

Akkor már nem újkeletű a természet iránti rajongásod, viszont az mégiscsak újdonság, hogy természetfilmesként is kipróbáltad magad.


Én tévés műsorvezető voltam, ilyen minőségemben vettek észre azok a srácok, akik barlangokról akartak csinálni egy dokumentumfilmet. Az volt az elméletük, hogy levisznek oda valakit és ott hagyják egyedül kamerákkal, hogy saját magát vegye fel. A kőbányai bányarendszerben, töltöttem három napot, utána bekötött szemmel vittek át a Pálvölgyi-barlang Tollas termébe, azt sem tudtam milyen napszak van. A barlangi lét, nagyon érdekes dolog, semmitől nem tartottam, a denevérek lettek a barátaim.  De nem volt órám, így egy idő után már összekevertem, reggel van-e vagy este. Nagyon érdekes volt megtapasztalni például, ahogy készül a cseppkő, de milliónyi dolog van még lent. Egy nagy szép életközösség, pulzáló, külön világ.


Szülőként szerencsés vagy, gyönyörű környezetben laktok, ami egy igazi paradicsom a felfedező korban lévő gyerekeknek. 


A legnagyobb, aki most 24 éves, már kirepült, de a két kisebbik (4,5 és 3 évesek) velük a környéken rengeteget kirándulunk. Erdők, mezők, Kis-Duna partja, ártér... imádják. Tele is van a lakás, kagylókkal, csigákkal, amit el tudsz képzelni. Volt gyíkunk, egerünk is. De amit a gyerek megfog, persze meg lehet vizsgálni, de vissza kell engedni a természetbe, nem tartjuk fogságban az állatokat. „Engedjük vissza a családjához” ez mindig beválik.


Azért a mai világban, nagyon nehéz a gyerekeket kivinni a természetbe, sokan egy képernyőre meredve töltik a gyerekkorukat.


Kinek mi...nálunk itt vidéken, ez azért nem ritka dolog, hogy a gyerekek tücsköt bogarat összeszednek. Nagyon jó kreatív feladatokat találunk ki, kagylóhéjat festünk, csiga héjakból készítünk díszeket és az ünnepek idején felhasználjuk ezeket. A gyerekek nagyon élvezik. 
 Rákapnak hamar az ízére, még azok is, akik elektronikus erdőben nőnek fel. Ezt nem lehet nem szeretni. Amilyen fogékony a gyermeki agy a technikára, olyan fogékony a természeti csodákra is. Csak kicsit kell hagyni akklimatizálódni őket. Ezek nagy dolgok. Az se baj, ha tudja, hogy mit eszünk, mit iszunk, hogy működik ez az összefüggő nagy élő bolygó. 


2017-ben te lettél a WWF arca Magyarországon, mivel járt ez? Mesélj kicsit erről! 


Ők is hallották, hogy engem ez érdekel és mindig nyitottak voltak arra, hogy ha valamilyen akciójuk van, ismert embereket kérjenek fel, engem is így találtak meg. Boldogan bólintottam rá. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak profitorientált és önös kreatív dolgaim legyenek, hanem valami olyasmi is ami másoknak is jó. Amitől olyan érzésed van, hogy helyesen cselekedtél. Nekem ez jó érzés.


Braindogs.. nem egy szokványos zenekar, nem szokványos műsorral. Mesélj erről kérlek!


Nagyon nagyszerű és különleges produkció...az egész egy Tom Waits szülinapi bulival indult. Az akkori managerünk Podlovics Péter mondta, hogy őt nem lehet meghívni sehogy Magyarországra és mi lenne, ha mi zenészek, akik imádjuk a zenéjét, összeállnánk egy csapatba és eljátszanánk pár számát, csinálnánk magunknak egy bulit. Nagyon sok előadót elhívott, kialakult egy tízen sok fős csapat, akikkel mindannyian nagy rajongói vagyunk és végül így adtunk egy koncert. Ez nagyon népszerű lett, aztán a társaság magja valahogy tudott még időpontokat egyeztetni további koncertekre és végül már külföldre is hívtak minket...
Úgyhogy ez egy hiánypótló dolog, hatalmas tisztelgés a szerző előtt.


Nem szabad összekeverni benneteket a klasszik tribute zenekarokkal, rólatok elmondható, hogy hiába egy másik előadó számait játsszátok, mégis hozzátesztek magatokból valamit. Nem is nagyon áll meg egy koncert 2-3 óra alatt.

Mi nem lemásoljuk a számokat, megpróbáljuk hitelesen visszaadni azt, ami az ő világa, de nem forgatjuk ki a bőréből a dolgokat, nem akar mindenki krákogva énekelni. A dal a lényeg. Amit a dal sugall, annak a kvintesszenciáját kell átadni, saját magunkon átszűrve. 


Ti hogy tekintetek erre a közös szerelemgyerekre, Tom Waits rajongóként Tom Waits rajongónak játsszátok az ő dalait, vagy ez már inkább a Braindogsról szól és a körétek 15 év alatt épült közönségnek adjátok tovább a számokat úgy, ahogy ti megélitek azokat?

A Braindogs kedvelőitől sokszor hallottuk, hogy az elején még csak a névsor miatt jöttek el egy-egy koncertünkre, de mára lehet mondani, hogy a produkció hívja be őket. Egy zenésznek ez óriási dolog, egy zenésznek nincs hobbija, neki zenekarjai vannak. Multi szerelem.. .mindig más oldalát adhatod annak, amit tudsz zeneileg, érzésvilágban, mindig más kontextusban más zenészekkel játszol együtt, ez frissítő és más élmény. Fantasztikus. Ahogy Frenk is mondta, ha zenélsz, azt bármilyen formában űzöd is, az kifogyhatatlan örömforrás. Beleértve a kulcscsomó csattogtatást, dúdolást, fütyülést, koncert adást vagy koncertre járást, nincs különbség. A zene az univerzum nyelve. Az élettől a legnagyobb ajándék, hogy az ember azzal foglalkozhat, amit imád. Igyekszem megbecsülni magam ebben a minőségemben. 

Programajánló