PécsONE

„Házaltam a klipjeinkkel” – interjú Balanyi Szilárddal

„Házaltam a klipjeinkkel” – interjú Balanyi Szilárddal

Azokról az időkről beszélgettünk, amikor a zenekarok még kazettákat vittek a rádiókhoz. Amikor még a Quimby gyerekcipőben járt. És azokról a felejthetetlen pillanatokról, Szilárd első pécsi koncertjéről. 

Első zenekarodat 16 éves korodban alapítottad. Nagy sikereket arattál a kölcsönkért szintetizátorral. Azóta 28 év telt el. Ma saját hangszeren játszol, némileg nagyobb közönség előtt. Egyszer sem kacsintottál ki?

Van egy meghatározó emlékem. Tíz éves forma kis srác voltam, amikor rátaláltam apu kazettáira és egyiket hallgattam a másik után. Már nem tudom mi szólt, de nagyon megtetszett. Jobban, mint addig bármi más. És nem is a dal, hanem maga a zene, ahogy megragadta a képzeletem. Beszippantott. Innét kezdve már semmi sem érdekelt annyira, mint a zene. Bár a rajz ringbe szállt vele, de igazán komoly ellenfél sosem volt. Rajzolni egyébként máig szeretek.
A zeneművészeti főiskolára többszöri próbálkozás után sem jutottál be, ám Rátonyi Róbert zongoraművész diákja lettél. Mit tanultál ebből?
Mielőtt jelentkeztem, már rég a tanár úrnál gyakoroltam. Mégsem mondtam el neki az első felvételit. De persze tudta, ahogy azt is, amit akkor én még nem: hogy gyakorlatilag esélytelen volt a bejutásom a zeneművészetire. Olyan zongoristákkal versenyeztem, akik sokkal profibbak voltak, és közülük is egy évben csak egy diákot vesznek fel. Amikor ezzel szembesültem, az nagy tanulság volt. Itt jöttem rá, hogy a zenének ezen a szegmensén nincs sok keresnivalóm. Bármennyire szerettem a jazz muzsikát, inkább a könnyűzene irányába mentem.

Hogyan találkoztál Kiss Tibiékkel?

Ha azt mondom, hogy véletlenül, elképzelhetetlen. Pedig így történt. Rátonyi tanár úrnál ültem zongoraórán, amikor benyitott egy szaxofonos, hogy zongoristát keres az együttes, amiben játszik. Ez a Quimby volt. Hozzátartozik, hogy akkor még kis közönség előtt koncerteztek. Gondoltam, hogy megnézem őket, végül is: miért ne? Ott álltam, néztem, ahogy játszanak és arra gondoltam, hogy mennyire más zenéket hallgatok, mint ez. Mégis kíváncsi voltam rájuk. Én lehetőséget láttam a zenekarban, ők pedig egy lelkes, 19 éves srácot, aki olyan, mint egy szivacs; formálható. Szóval ott ragadtam. 

Egy zenekarban mindenkinek megvannak a maga szerepei, túl a főcsapáson. Te mi vagy még a Quimby számára a zongoristán kívül? 

Azt szokták mondani, hogy én vagyok a rendszerető. Mondjuk, egyébként is az vagyok. Az első Quimby lemeznél például én tettem el a telefonszámokat, tartottam észben az intézni valókat. Amikor Tibi és Livius Amerikában volt, én házaltam a klipjeinkkel. Hónom alá csaptam a kazettákat és mentem a rádiókhoz, televíziókhoz, gyakorlatilag megismertetni a zenekart. Ezekben jó vagyok. Nyaralást is nagyon szívesen szervezek.

Jelenleg három bandának is aktív tagja vagy, mint a Quimby, a saját formációd és az utóbbiból alakult Piano Projekt. Hogy lehet egyszerre ennyi zenekarra összpontosítani?

Rengeteg szabadságot ad! Bármilyen furcsán is hangzik. Valójában minden koncert jó előre meg van szervezve, nekem ezekhez kell igazodnom. Vagyis nekem csak előre kell terveznem. De egyáltalán nem vészes.

Mesélj az első lemezedről, a Szilárd – Halmazállapotról, melyért Arany Zsiráf-díj jelölést kaptál.

Ezt az albumot évekig készítettem. Rengeteg olyan zenei ötletem volt, amiről tudtam, hogy soha nem fogjuk játszani a zenekarral. Esélyük nem volt arra, hogy Qumiby dalok legyenek és ezt egy percig sem bántam. Fogtam és tovább dolgoztam a dalokon, majd összegyűjtöttem őket egy csokorba és végül kerestem egy kiadót. Ezután jelent meg a lemez és nagyon jó fogadtatást kapott! Az irónia az, hogy közben egy nehéz időszakon mentem keresztül, amit úgy hívnak, szerelmi bánat. Egyszerre szerencsés és szerencsétlen helyzet.

Tervezel slágert írni? Egy dalt, mellyel a mainstream zenészek sorába állsz? 

Ilyen ambíciókkal még nem ültem le dalt írni. Soha nem tudhatom, hogy mi lesz abból, amin elkezdek dolgozni. Rengeteget jegyzetelek, a telefonom tele van ötletekkel. Van olyan zeném, ami két évet pihent a telefonomban, amíg ki nem pattant egy újabb ötlet a fejemből, és tovább tudtam szőni. Az biztos, hogy minden dalomból kihozom a legtöbbet, vagyis én elégedett vagyok velük. Azt, hogy mit szólnak hozzá a rádiók, sosem lehet előre tudni.

Nemsokára láthatunk a Zsolnay Negyedben, majd nyáron az Ördögkatlan fesztiválon. Mit jelent számodra, „balatoni gyerekként” Pécs, az itteni koncertek? 

Életemben először Pécsett játszottam a Quimbyvel. Ez sokat elárul. Amikor bekerültem a zenekarba, éppen Pécsre mentünk koncertezni. Képzelheted mekkora élmény volt! Aztán hazafelé elütöttünk egy szarvast, reggel kilenc órára vontattak fel bennünket Pestre. Onnét mentem el Veszprémbe, majd haza Balatonfüredre anyuékhoz, életem első Quimby koncertje után.

Programajánló