PécsONE

“Egy utam van, az életem” - Interjú Szalóki Ágival

“Egy utam van, az életem” - Interjú Szalóki Ágival
Nem csupán előadóművész, valóságos énekesmadár. Olyannyira szabad, hogy a saját korlátait is maga határozza meg. Szalóki Ágnes mesélt a munkájáról, zenekar alapításról és az útról, amit ő csak életnek nevez.

Hallattad a hangod Montreálban, Párizsiban, New Yorkban és Pekingig is. Zenéddel bejártad a világ legnagyobb városait. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

A sok utazás nekem - többek közt - azt tanította, hogy a szabadság, a boldogság anyagiaktól függetlenül, bárhol létezhet, ahol béke van. Láttam nyomort olyan helyeken, ahol korábban csak tökéletességet és jólétet képzeltem. Rájöttem, hogy bár sok szép helyen jártam és képes volnék külföldön élni, itt születtem Magyarországon és ide tartozom. Ugyanakkor azt is jól tudom, hogy bármerre megyek a világban, mindig találok olyan embereket, akikkel rokonságot érezhetek. Abban, hogy másokhoz kapcsolódjak, mindig sokat segített a zene és a természet szeretete. 
 
Énekeltél kórusban, zenekarban, szólóban. Miért döntöttél úgy, hogy saját zenekart alapítasz?

Egyszerűen a saját zenei ötleteimet szerettem volna megvalósítani. Más hangzást és hangulatot képzeltem a dalaimhoz, valamit, ami lágyabb, intimebb. De ehhez társakra volt szükségem. Több ötletem is volt, így több lemezt és több formációt is alapítottam. Így készült az a kilenc lemez, melyeket sajátomnak mondhatok. 
 
Ebből hat platina. Ez is azt igazolja, hogy sokat dolgozol. Mondhatni, jó értelemben vett munka-alkoholista vagy.

Tény, hogy szeretem a munkám és ezért nagyon szerencsésnek érzem magam. Olyan dologgal foglalkozom, amit szívesen csinálok, és többnyire magam oszthatom be az időmet. Valójában sokat dolgozom, de nem többet, mint bárki más, aki folyamatosan és becsülettel végzi a munkáját Magyarországon. Ráadásul olyan ritka mesterséget választottam, melynek köszönhetően sorozatosan jó élmények érnek. Új tájakkal, emberekkel ismerkedem, miközben zenészként sokat nevetek, mosolygok a társaimmal és rengeteg pozitív visszajelzést, elismerést kapunk. A munkámat sosem éreztem tehernek. Azért a kikapcsolódás is fontos számomra,a mozgás, a természet, a barátok, a család. Szeretek színházba vagy olykor moziba járni, olvasni, kiállításra menni épp úgy, mint a barátaim és a szeretteim körében lenni. 
 
Hogy fér össze a finom természet - amit képviselsz - és a karizmatikus jellem?

Nem hiszem, hogy karizmatikus jellem lennék. 
 
Fegyelmezetten telnek a mindennapjaid?

Változó. Van, hogy több hónapon át óráról órára be van osztva az időm, és vannak lazább, szellősebb időszakok. Amire viszont mindig szükségem van a “működésemhez”, az a rendszeres, egészséges táplálkozás és a mozgás. Ez tart egyben. Nyolc éve kezdtem el jógázni és végül az ashtanga jógánál kötöttem ki, ami egy kötött gyakorlatsorozat. Azért van rá szükségem, mert egyfajta keretet ad. Kifejezetten hasznos az olyan embereknek, mint amilyen én vagyok, azoknak, akik szabadabbak, szertelenebbek. Zenészként az életem része a folyamatos változás, alkalmazkodás, improvizáció. Úgy dolgozom, hogy nincs állandó munkahelyem, ahová mindennap bejárok. Mindig máshol végzem a munkámat. Ezért nagy szükségem van a biztos pontokra.  
 
Sokat tettél azért, hogy több magyar gyerek kerüljön közelebb a zene világához, hogy lélekben gazdagabbak lettek.

Gyerekkoromban szívesen babusgattam a nálam kisebbeket. Nagyon korán beszéltem, énekeltem, 19 hónaposan a Cinege cipőjét szavaltam. Biztos valami diktafon volt a fejemben. Hatévesen, elő-előfordult, hogy megkértem az óvónőmet, hadd mondjam én az ebéd utáni lefekvéskor a mesét. Nem sokkal az érettségi után gyerektáncházat tartottam Leányfalun, és a Pikler Emmi gyermekotthonban zenés foglalkozást tartottam állami gondozott ovisoknak. Majd Óvónőképző főiskolára jártam. 2003 körül már minden arra utalt, hogy a gyerekeknek kezdjek játszani. 

Van még néhány hét a nyárból. Mennyi koncertet fogsz belepréselni a következő időszakba?

Tizenegy koncertem lesz augusztusban. Az Ördögkatlan után megyek majd - többek közt - Veszprémbe, Tokajba, Paksra, Balatonfüredre, Nagyváradra és Kolozsvárra. 
 
Mivel készülsz az Ördögkatlanra?

Augusztus 3-án délelőtt a gyerekeknek játszom az idén 15. éve működő zenekarommal, koraeste pedig népzenei koncertem lesz. A kettő között részt veszek egy szabadegyetemi beszélgetésen a Hagyományok Háza szervezésében és erdélyi, falusi asszonyokkal fogok beszélgetni. 

Két éve kaptad meg a Liszt Ferenc-díjat, milyen most, ma, ebben a percben visszatekinteni az útra, ami az elismeréshez vezetett?

Leginkább az idő múlása különös. Összességében örömmel tekintek vissza az elmúlt évekre. De nincs külön utam, ami a Liszt-díjhoz vezetett. Egy utam van, az életem.

Programajánló