PécsONE

„Én lehessek én!” - Papp Szabi

„Én lehessek én!” - Papp Szabi
Tizenötödik éve a Supernem frontembere, énekese, basszusgitárosa és dalszerzője. Papp Szabi, a rock and roll apuka állítása szerint mindig tartogat valami meglepetést, most éppen zsűrizésre adta a fejét. Meg kell hagyni, jól teszi. A hazai rockélet örök kedvencével a Sztárban Sztárnál végzett örömmunkájáról, a gyerekvállalás nehézségeiről és a Supernem közelgő koncertturnéjáról beszélgettünk.

Mindig más egy előadót a színpad túlsó felén látni, jelen esetben téged egy zsűriszékben ülni. Akik ismernek, nem ezt a szerepet szokták meg tőled. Nem is szoktál ilyen szerepléseket vállalni. Miért tettél kivételt?

Kaptam korábban is ilyen és ehhez hasonló műsorokba szereplési lehetőségeket, de azokat túl komolynak találtam. Legalábbis magamhoz képest komolyak voltak. Másrészről azért maradtam ki eddig ezekből, mert engem a bulvár nem érdekel, valahogy mindig próbáltam elkerülni, hogy celeb legyek. Ez a műsor viszont jobban illik hozzám, mint bármelyik másik. Ezt a felkérést egyébként egy több éves barátság előzte meg. Ezért a megkeresést követően úgy döntöttem, hogy ide jó lesz elmenni. Ma úgy gondolom, hatalmas megtiszteltetés, hogy a Sztárban Sztár egyik zsűritagja lehetek.

Akkor bejött a műsor?

Azt gondolom, mostanra elég érett vagyok ahhoz, hogy egy ilyen magas nézettségű csatornán élő adásban szerepet vállalják. Meg az se mellékes, hogy van is kedvem ahhoz, hogy némi kultúrát és humort vigyek a háztartásokba. Remélem, ez egyébként sikerül is. Jól érzem magam ebben a műsorban, ott van Peti, aki nagyon jó barátom is egyben, és a többi zsűritaggal is műsorról műsorra közelebb kerülünk egymáshoz. Ami pedig tök jó, hogy nem kell hozzá megerőszakolnom magamat. Nekem mindig az kellett, hogy én lehessek én, bármit csináltam és csinálok. Másként nem működhet.

Véleményezni még mindig könnyebb lehet, mint imitálni világhírű zenészeket. Milyen más előadókat bírálni úgy, hogy te magad is előadó vagy?

Ami biztos, hogy ebben az esetben nem állnék a zsűriasztal másik oldalán. Nehéz dolguk van a versenyzőknek. Olyan nagy nevek bőrébe bújni, mint Nancy Sinatra, vagy például Lenny Kravitz, és ezt még hitelesen is előadni, mind előadásmódban és énekhangban tükrözni a sztárokat, nagy falat. Ja, és megpróbálni nem elbaromkodni óriási feladat. Biztos, hogy én nem tudnám komolyan végignyomni. Ezért is zsűrinek lenni hálásabb feladat. Tényleg, nekem ez megtisztelő. Jó érzés, hogy elmondhatom a véleményemet, főleg, hogy olyan előadókról, akik néha nálam is többet zenélnek.

Nyilván mostanában az időd is kevesebb a zenélésre, hiszen ott vannak a gyerekek.

Sőt, elárulom, a szövegírást, a hangok megtalálását nem sokban könnyíti az, hogy pelenkák közt vagyok… Még jó, hogy a zenélés olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni.

Te szerzed a szövegeiteket?

Persze, mindegyiket.

Annak rendje és módja szerint a gyerekkel együtt a fejére fordult a világ?

Minden megváltozott. Néha csak ülünk a kanapén a feleségemmel, Eszterrel, és a fejünkhöz kapunk: „Úristen, vannak gyerekeink!” Különben sokan meglepődnek azon, hogy van két gyerekem. Furcsa is, hogy ennek a csávónak, aki dobozos sörrel a kezében megy fel a színpadra, már két gyereke is van. Erre azt szoktam mondani, hogy mindig tartogatok meglepetéseket. A lányunk, Natasa már négyéves, óvodába jár, a fiunk, Viktor pedig bölcsődébe, ő most lesz hároméves. Képzelheted, ezzel kapcsolatban is jönnek felkérések.

Fontos számodra, hogy maradjon idő a családra?

Persze, és marad is. De az élet ettől nem áll meg. Ugyanúgy sokat dolgozunk a srácokkal a zenekaron. Most például moziban voltunk, mert a lányomnak szünete van az oviban, és eljöttünk megnézni egy filmet, Viktor meg szegény maradt a bölcsiben. Amióta négyen vagyunk, mások lettek a játékszabályok. Délutáni alvás, fektetés és a többi.

Biztos hiányozni fog nekik apa, hiszen itt egy koncertturné. Ráadásul ennek apropóján az egyik napon Pécsett is játszik a Supernem. Mire számítson a közönségetek?

A Supernem a mai napig olyan zenekar, amit városa válogat meg. Személy szerint és a zenekar pályafutása szempontjából is fontos városnak tartom Pécset. Mindig szeretettel jövünk ide játszani. Amikor azt látjuk, milyen sokan kíváncsiak ránk, az egy jó visszajelzés. Nagyon jó rajongógárdánk van a városban, ha lehet így mondani.

Lehet.

Elég melós és fárasztó hétvége áll előttünk, mert a kilencedikei fellépésünket megelőző estén hagyományos évzáró koncertet adunk az egyik legnagyobb magyar klubban. Ráadásul azon vagyunk, hogy rögzítsünk egy demót. Ez nyár óta folyamatban van, de már szeretnénk felvenni az egészet, ezért például az egyik héten négy nap stúdiózás vár ránk. Reméljük, hogy így hamarosan elkészül. Ezekből az új dalokból is fogunk néhányat játszani Pécsett. Viszont mivel élesben korábban nem játszottuk őket, nekünk is új lesz, ezért még én sem tudom, mire kell számítani. Bár nem merném lemezbemutatónak nevezni, egy nagyon kicsit mégis az lesz.

 

Vermes Nikolett

Programajánló