PécsONE

Inkább Észak

H. Horváth László, felelős szerkesztő műsora a Baranyai mozaik a Rádió 1-en. 1979-ben született, gyerekkorát Faddon töltötte. Sokáig Szekszárdon dolgozott, élt Malmőben, Stockholmban, Londonban. Pár éve a Rádió 1 kedvéért költözött Pécsre, s mára a városban új otthonra talált. Tavaly egy országos médiapályázat rádiós kategóriájának a győztese lett.

Hogy lehet, hogy ilyen sok helyen éltél külföldön?

Anyukám nővére, és családja a ’70-es években disszidált Svédországba. A gyermekkoromat úgy töltöttem, hogy három évente mentünk látogatóba. Fényévnyi távolság volt az akkori magyar és svéd valóság között. A mai napig is sokkal jobban érzem magam Skandináviában, mint, hogy elmenjek délre, egy tengerpartra a hasamat süttetni. Inkább észak!

És London?

Az tíz éve történt, akkor már bőszen rádióztam. Egyszer azt éreztem, hogy már kipróbáltam mindent, amit lehetett. Megjártam minden műsorsávot – kivéve a reggelit, mert akkor sem tudtam felkelni. Úgy éreztem magam, mint egy időjós béka a dunsztosüvegben. Felmentem a harmadik létrafokra és bevertem a fejem a celofánba. Próbáltam elszerződni más rádióba, de végül győzött London. 2004-ben jártam ott egy M People koncerten – a mai napig szeretem ezt az együttest. Ahogy leszállt a gép Lutonban, esett az eső, hideg volt és otthon voltam! A második hosszú hétvége után döntöttem el, hogy ha valahová költözöm, akkor az London lesz. Így is lett.

Mit dolgoztál?

Nem a BBC Radio 1-nél kezdtem rádiózni. Tudtam, hogy először fizikai munkát kell végeznem. Egy ügynökség közvetített ki mindenféle munkára, bútort is cipeltem, de dolgoztam számítógéppel is. Ez volt a leghosszabb törés az életemben rádió nélkül. Fél év után hazajöttem és folytattam tovább a rádiózást.

Hogy kezdted el a rádiózást?

Korán kezdtem. A ’80-as évek végén imádtam a Danubius rádiót, állandóan azt hallgattam. Ott volt Bocskor, Kálmán Zsuzsi, Búza Sanyi, Rónai Egon... Iskolarádióztam, de nem éreztem, hogy ezt kellene csinálnom. Szerettem volna zenész lenni, a családban voltak jó zenészek, én ebből semmit nem örököltem. Fél év alatt tudtam megtanulni a Csendes éjt trombitán eljátszani... A fülem arra jó, hogy meghalljam az igényes zenéket. A ’90-es évek a nem túl igényes popzenéről szólt, Coco jumbo-tól kezdve az énekelni nem tudó, de csinos, tátogó „énekesnőkig”. Én funkyt és soult hallgattam inkább. Fontos volt a zene, DJ-ként is dolgoztam egy darabig. Akkor még volt kommunikáció a közönséggel, nemcsak a lemezek ritmikus cseréjéről szólt ez a szakma, szépen átkötöttem a dolgokat. De ez sem volt még az igazi. 2000 szeptemberében felhívtam egy rádiót, és azt kértem, hogy hallgassanak meg, van-e értelme ezzel foglalkozni. Ez volt a szekszárdi Antritt. Felvettek, pedig a makogás, nyökögés miatt én nem ezt tettem volna. Novemberben már műsort vezettem. Tizenkét évig rádióztam ott.

Közben volt egy kis London. Mit hoztál vissza onnan?

Kinyílt előttem a világ. A legtöbb magyar kimegy, dolgozik, gürcöl és hétvégén az ágy szélén számolja a pennyket. Én nem így tettem. Érdekelt a város kultúrája, a helyek. Bementem a Soho-ba, a londoni szórakozó-negyedbe. Nem azzal foglalkoztam, hogy egy sör 9 font – a lakótársaim így álltak hozzá. Éltem az életem. Szerettem a nyüzsgő, pezsgő életet, toleránsabb lettem, hagytam, hogy London rám nyomja a bélyegét.

Akkor miért pont Pécsre jöttél?

Két városon gondolkodtam: Szeged vagy Pécs. Egymás ellentétei, de mindkettő nagyváros. Szekszárdhoz képest. De nem olyan őrülten nagyok, mint Budapest. Mindig szívesen jöttem Pécsre. A belvárost imádtam. Azért kerültem ide, mert itt tudtam folytatni a rádiós pályát, a Rádió 1-nél. Akkor ért véget a budapesti Rádió 1 és maradt egy fél országos network Pécs központtal. Demót küldtem, leveleztünk és 2012. október 1-én kezdtem itt. Egy lokális rádióból érkeztem, itt meg egy hálózatos, nagyon keményen felépített rádióba kerültem. Nem akkor szólaltam meg, amikor jól esett. A rádió köz-ben átalakult, 2013. júniusára Pécs és Komló maradt adáskörzetnek, átformáltuk a Rádió 1-et helyi adóvá. Ez a váltás új feladatokkal járt: úgy kellett beszélgetnem egy pécsivel, mintha én magam is pécsi lennék. Az elmúlt években kerestem a helyem, próbáltam beilleszkedni, mára elmondhatom, sikerült.

Hol laksz? Melyik városrészt választottad?

Uránváros központjától két percre lakom, szeretem. Minden közel van, de gyakran járok a belvárosba vagy a Zsolnay Negyedbe. Nyáron mindig vannak koncertek. Vagy színház. Imádom a kultúrát. Olyan ez a város, mint egy finom torta. Nem geil, hanem pont jó. Pezsgő, tele kultúrával, élettel. Fontos számomra még a POSZT. Megfogott a hangulata. Évek óta kitelepülünk a művészbejáró mellé és onnan közvetítjük a műsort.

Ha véget ér a munka, akkor mit csinálsz?

A magánéletemben is benne van a munka. Szeretem a híreket. Követem a rádiós piaci eseményeket. Ma már nem vagyok az a nagy bulizós típus. Két éve alakult egy hat fős társaság – mérnök, egyetemista, orvos... – és beszélgetünk. Ők teljesen másként látják a dolgokat. Szenvedélyesen vitázunk, de ha igazuk van, elfogadom. Egy romkocsmában tudok a legjobbakat beszélgetni, ahol kinyújtóztathatom a lábamat, ha elfáradt.

Meddig látsz előre, milyen terveid vannak?

70 évesen már nem szeretnék rádiózni. A kereskedelmi rádiósok ötven év felett már kihullnak. Akkor már egy oldies rádióban jobban megállják a helyüket, az nem annyira pörgős, de most még itt a helyem. A kitelepüléseket imádom, a magazinműsorom is izgalmas, Baranyai mozaik cím alatt megyei témákkal foglalkozom. Jól érzem magam.

Balogh Robert

Ezeket olvasta már?